Végrehajtható-e a kezelt vagyonon a vagyonkezelő személyes tartozása?
A bizalmi vagyonkezelés, mint jogintézmény a magyar jogban relatíve fiatal mivolta ellenére (idén lett 10 éves) már több esetben is szembekerült a végrehajtási törvénnyel. Illetve az olyan végrehajtói eljárásokkal, amely ütközetekből többnyire a végrehajtók kerülnek ki vesztesen. Valamely oknál fogva a végrehajtók nagy részénél a bizalmi vagyonkezeléssel, a kezelt vagyonnal, illetve a vagyonkezelő személyével összefüggő – Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) foglalt – szabályok mintha vakfoltot képeznének. De mik is ennek a jelenségnek a tünetei?
A vagyonkezelő és a kezelt vagyon védelme
A Ptk. 6:313. § kimondja:
6:313. § (1) A kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői nem támaszthatnak igényt. A kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának.
Miről is van szó? Leegyszerűsítve arról, hogy a vagyonkezelő által vagyonkezelésbe vett vagyon elkülönül a vagyonkezelő személyes vagyonától, de egyben elkülönülnek a vagyonkezelő által esetlegesen kezelt további vagyonoktól is, amelyek egyébként önállóan védettséget élveznek. Továbbá, hogy ezen elkülönülés folytán a vagyonkezelő, mint magánszemély hitelezői nem léphetnek fel a kezelt vagyonnal szemben, arra nem vezethetnek végrehajtást, vagy egyéb, a követelés érvényesítésére irányuló eljárást.
A fenti jogszabályhely külön kiemeli a házastárs, vagy élettárs által indított eljárásokat, valamint utal arra, hogy a kezelt vagyon nem része az elhunyt vagyonkezelő hagyatékának. Ezek azok a területek, ahol a leggyakrabban előfordulhat annak a veszélye, hogy a vagyonkezelővel szemben igényt érvényesíteni kívánó személyek abba a tévedésbe eshetnek, hogy a kezelt vagyon a vagyonkezelő magánvagyonának része, azzal összeolvadtan létezik.
A kezelt vagyon védelmének egy további fontos kritériumát fogalmazza meg a Ptk. 6:312 (1)-(4) bekezdései, amelyek az elkülönült nyilvántartás kötelezettségét írják elő annak érdekében, hogy a kezelt vagyon védettsége megvalósulhasson.
A nyilvántartás
Az elkülönült nyilvántartás két irányban is meg kell, valósuljon, egyrészt a vagyonkezelő saját nyilvántartást kell vezessen minden kezelt vagyon vonatkozásában, amelyből megállapítható az adott kezelt vagyon elkülönültsége, de emellett kiemelten fontos, hogy azon vagyonelemek vonatkozásában, amelyeket valamely közhiteles nyilvántartás tart nyilván, a kezelt vagyonba tartozás ténye átvezetésre kerüljön.
Az elkülönült nyilvántartás fontossága két irányból ragadható meg, a Ptk. is kimondja, hogy minden olyan vagyon, amelyet a vagyonkezelő elkülönítve tart nyilván, ellenkező bizonyításig a kezelt vagyonba tartozónak tekintendő. Ebből az látszik, hogy a vagyonkezelő nyilvántartása az esetleges egyéb dokumentációk hiányában is tanúsítja a kezelt vagyonba tartozást. Másrészről pedig azon vagyontárgyak, amelyek nem kerültek elkülönítve nyilvántartásba, hiába képezik a kezelt vagyon részét, a vagyonkezelő személyes vagyonának tekintendők és így tárgyai lehetnek például végrehajtásnak is. Itt is kiemelten kell szólnom a közhiteles nyilvántartásokon történő átvezetésről, mivel ennek elmaradása esetén a közhiteles nyilvántartás adatai alapján harmadik személyek jogosan tekinthetik az ilyen vagyonelemeket személyes vagyonnak és jogosan indíthatnak vonatkozásukban végrehajtást, vagy egyéb követelés érvényesítése iránti eljárást.
További érdekes rendelkezést tartalmaz a Ptk. 6:313 §. (2) bekezdése, amely a kimondja, hogy a akár a vagyonkezelővel párhuzamosan, vagy a vagyonkezelő kiesése (nem nevesítve, de valószínűleg annak halála, vagy cselekvőképtelensége) esetén vagyonkezelő házastársával, élettársával, továbbá személyes hitelezőivel és az általa kezelt más vagyonok hitelezőivel szemben a kedvezményezett és a vagyonrendelő is felléphetnek, kérve a kezelt vagyon elkülönítését.
A fentiek alapján látható, hogy az elkülönítve nyilvántartott kezelt vagyon biztonságban van a vagyonkezelő személyes hitelezőivel szemben. Vagy mégsem?
Jönnek a végrehajtók
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 2017. júniusáig széles körben lehetőséget biztosított a végrehajtást kérők és egyben a végrehajtók számára, hogy amennyiben az adós egyben a kezelt vagyon vagyonrendelője is volt, úgy amennyiben a végrehajtásból megtérülés egyébként nehézkes lett volna, felmondhatták a bizalmi vagyonkezelési szerződést és a vagyonrendelő, mint adós által rendelt vagyonelemekre végrehajtást vezethettek.
Túl azon, hogy ezen szabályozás eléggé laza feltételrendszer mellett („a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki”) adott engedélyt a végrehajtást kérőnek és így a végrehajtónak, hogy felmondja a szerződést, de ez a lehetőség mondhatni, hogy kiüresítette a bizalmi vagyonkezelés egyik legfontosabb funkcióját a vagyonvédelmi funkciót. Ezen okoknál fogva érthető volt, hogy 2017-ben a jogalkotó ezt a lehetőséget eltörölte.
Nem tudom, hogy ennek a múltbeli rendelkezésnek a meggyökerezése, a jogszabályok ismeretének hiánya, vagy esetleg a felületesség az oka, de a mai napig előfordulnak olyan esetek, amelyekben nyilvánvalóan bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonra vezet végrehajtást a végrehajtó, abban az esetben, ha a vagyonkezelő, mint magánszemély az adós. Hozzá kell tennem, ehhez nem elég a végrehajtók figyelmetlensége.
Vitte volna, de aztán mégsem
Praxisunkban a közelmúltban több olyan eset is előfordult, hogy a vagyonkezelő személyes tartozásának végrehajtása során a végrehajtó magánvagyonnak tekintett nyilvánvalóan elkülönítetten nyilvántartott vagyonelemeket. Történeseten céges üzletrészekről és gépjárműről volt szó. A végrehajtó intézkedésével szemben a vagyonkezelő, mint egyéb érdekelt, minden esetben végrehajtási kifogással élt és bár a végrehajtó elsőnek nem értette a helyzetet, de még a végrehajtási kifogásokkal érintett bírósági eljárások megindulása előtt – saját hatáskörben eljárva – visszavonta a végrehajtások foganatosítására vonatkozó rendelkezéseit az adott, vagyonkezelésbe tartozó vagyontárgyak vonatkozásában.
Probléma lehetett a jelen esetben a bizalmi vagyonkezelő és az adós névazonossága, mivel eseti bizalmi vagyonkezelési jogviszonyról beszélünk, de miután pl a közhiteles Cégnyilvántartás kifejezetten tartalmazta az üzletrészek esetében a bizalmi vagyonkezelésből eredő tulajdonjogra történő utalást, ezt észre kellett volna vegye a végrehajtó, amikor a végrehajtás alá vonható vagyont nyilvántartásba vette.
Nagyobb problémának látom azonban ennél is, hogy maga a közhiteles nyilvántartást vezető Cégbíróság sem vette észre a saját nyilvántartásában a bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló tulajdonjogot. Ezért gond nélkül felvezette a vagyoni részesedésre vezetett foglalás tényét a cégkivonatra.
Kérdés persze, hogy ilyen esetben a Cégbíróság dolga-e a végrehajtó megkeresésének megtagadása, arra tekintettel, hogy az adott üzletrész bizalmi vagyonkezelés alatt áll, vagy ezt neki nem kell figyelembe vennie és majd jelez a vagyonkezelő, ha bajt észlel. Véleményem szerint a Cégbíróság már ellent kellett volna mondjon ezeknek a végrehajtói megkereséseknek, hiszen, mint a nyilvántartás vezetője neki kell gondoskodnia arról, hogy az abban szereplő adatok egymással és a jogszabályokkal harmóniában legyenek, ehhez a cégbírósági szakértelem elegendő és rendelkezésre is áll.
Konklúzió
A fenti jogesetekből, a jogszabályi és joggyakorlati háttérből az látszik jelenleg, hogy a kezelt vagyon védelme a vagyonkezelő személyes és az általa kezelt további kezelt vagyonokkal szembeni követelésekkel szemben a jogszabályok szintjén biztosítva van. Ezzel együtt a precíz elkülönítést biztosító vagyonkezelői nyilvántartás, a kezelt vagyon vonatkozásában naprakész közhiteles nyilvántartások mellett is lényeges feladata a vagyonkezelőnek a kezelt vagyon monitorozása az esetleges végrehajtási eljárások elkerülése. Vagy amennyiben végrehajtás intézkedés foganatosítására kerülne sor, a tényleges végrehajtás megakadályozása érdekében.
***