Segítség eltiltottak! – avagy a szankciós eltiltás esete a bizalmi vagyonkezeléssel
Előfordul, hogy egy magánszemélyt valamely cég szankciós megszüntetésével összefüggésben eltiltanak. És ha ez a magánszemély egyben bizalmi vagyonkezelőként is eljár egy eseti jogviszonyban, akkor három jogterület, a cégjog, a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok és az adójog kerül összeütközésbe, de vajon hogy kerül ki ebből a vagyonkezelő maga?
Kezdjük egy jogesettel: egy eseti jogvszony – azaz amikor nem “hivatásos” vagyonkezelő lát el egy kezelt vagyonnal kapcsolatos vagyonkezelési feladatokat – vagyonkezelője, mint magánszemély egy korábban létrehozott betéti társaságnak (bt) beltagja volt. A vagyonkezelés létrejöttét követően ezt a bt-t a cégbíróság az adószámának törlése miatt először törvényességi felügyeleti eljárás alá vonta, majd kényszertörléssel megszüntette.
A kényszertörlés mellékszankciójaként a bt korábbi beltagját 1 évre eltiltotta attól, hogy más gazdasági társaságan többségi befolyást szerezzen, gazdasái társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává váljon, cég vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottságának tagja legyen.
Mit tegyen ha vagyonkezelő?
A vagyonkezelő az eltiltó végzés kézhez vétele után ijedten kereste meg cégünket, hogy adjunk tanácsot, lehet-e ennek kihatása az ő bizalmi vagyonkezelési jogviszonyára.
Most elspoilerezem a történek végét, de a rövid válaszunk az volt, hogy nem, nem lesz problémája ebből, mint vagyonkezelőnek. De hogy miért? Lássuk!
Az első fontos megkülönböztetés a cégjog és a vagyonkezelés viszonyában a vagyonkezelő és a magánszemély viszonya. Az eltiltást a magánszemély kapta. A bizalmi vagyonkezelő azonban valójában egy a magánszemélytől elkülönült jogi entitás (szépen fogalmazva), aki hiába ugyanaz a személy, mégsem ugyanaz a személy a jog szerint.
A másik fontos distinkció, hogy a kezelt vagyon az nem cég. Sok esetben, még jogalkalmazók esetében is, keverednek a dolgok és a kezelt vagyont cégként. Vagy céghez hasonló jogi személyként detektálják, ez azonban nem felel meg a valóságnak. A kezelt vagyon egy adószámmal rendelkező jogi entitás (már megint egy entitás…), de semmiképpen nem jogi szeméy, nem alanya a Ptk. társaságokra vonatkozó szabályainak (Ptk. Harmadik könyv), sem pedig a Cégtörvénynek (a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény – Ctv.) .
Ebből következik, hogy a Ctv. szerinti eltiltás, amely a jelen esetben a magánszemélyt tiltotta el és gazdasági társaságokban való tagi és képviseleti, vagy felügyeleti részvételtől, nem vonatkozik a nem magánszemély vagyonkezelőre, aki nem alanya a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályoknak. Ráadásul mivel az eltiltásról szóló végzésnek a Ctv. szerint konkrétan fel kell sorolnia az eltitással érintett pozíciókat, ezért még azt sem lehet gondolni, hogy kiterjesztőleg értelmezve esetlegesen kiterjedne a bizalmi vagyonkezelő pozíciójára.
Mit mondanak azonban a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó szabályok?
Nos, valójában erről a fajta eltiltásról semmit. Egyrészt a fent említett jogterületi elhatároltság miatt másrészt mivel a vagyonkezelő valójában egy megbízás jellegű jogviszonyban látja el a feladatait, a jogszabályok (a Ptk. és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény – Bvktv.) a pénzügyi feddhhetetlenség és “jó hírnév” biztosítását tartják elsődlegesnek. Ezért csak meghatározott [Bvktv. 18/A. §. (1) a.) – b.)] gazdasági büncselekményekkel kapcsolatos érintettség esetén zárják ki az adott magánszemélyt a vagyonkezelői pozíció betötéséből, amely érintettség hiányát a jogviszony létesítésekor a vagyonkezelőnek erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolni.
Ennek a büntetőjogi feddhetetlenségnek a jogviszony fennállása alatt végig meg kell feleni, így ha esetlegesen valamely ott felsorolt bűncselekménny elkövetése miatt elítélnék a jogviszony fennállása alatt a vagyonkezelőt, a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülésig nem tölthetné be a vagyonkezelői pozíciót.
Látható tehát, hogy a cégjogi eltiltással a bizalmi vagyonkezelési szabályok nem foglalkoznak. Ezzel együtt, a bizalmi vagyonkezelési jogviszony szabályainak diszpozitív jellege miatt, lehetőség van arra, hogy a szerződő felek a jogszabályoknál szigorúbb feltételeket szabjanak meg a vagyonkezelőnek. És egy esetleges cégjogi eltiltás esetén is már megszünhetve a vagyonkezelői megbízatást a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban. De ennek sok értelme nincs, mivel az eltiltás akár egy vétlen esetben is bekövetkezhet (pl egy beszámoló benyújtásának elmulasztása esetén, a korábbi vezető tisztségviselőt is eltilthatják mérlegelés nélkül). Egy 1-3 éves eltiltás miatt nem célszerű egy akár több évtizedes időtartamra választott vagyonkezelőt lecserélni. Főleg ha ennek a feltételei a jogszabályok alapján és a tevékenysége alapján nem állnak fenn. Nem beszélve a vagyonkezelő leváltásának anyagi és adminisztrációs terheiről.
De mit mond az eltiltásról az adójog?
Nos, nagy baj itt sincs, de ez az a részterület ahol egy eltiltás esetén lehetnek kellemetlen meglepetések, főleg az adóregisztrációs eljárásban. Ha az eseti bizalmi Vagyonkezelő magánszemély, akkor az adózás rendjről szóló törvény adóregisztrációs eljárásra vontakozó szabályai nem érintik.
Ha az eseti bizalmi vagyonkezelő jogi személy és az eltiltott magánszemély a vezető tisztásgviselője, tagja vagy részvényese, akkor fűggően az eltiltás okától a NAV is felszólíthatja az “akadály elhárítására”, a cégstruktúra módosítására.
Összegezve, bár a cégjogi szankciós eltiltás sok kellemetlenséggel jár az adott magánszemélyre nézve, de mint bizalmi vagyonkezelő, biztonságban érezheti magát.
***