Részvénypiaci hangulat – túl vagyunk a mélyponton a részvénypiacokon?
Bizalmi vagyonkezelő vállalkozásunk, az AIRON TRUST tanácsadója a pénzügyi befektetések területén Hamar Márton, aki évtizedes tapasztalattal rendelkezik hagyományos, illetve alternatív befektetések kezelésben és elemzésében. Az alábbiakban az elmúlt hónapok rövid részvénypiaci elemzését olvashatják. Márton további cikkeit olvashatják az Abszolút Hozam oldalán.
Amikor olyan címszalagokat látni, hogy „Mekkora összeomlás jön a tőzsdéken?”, és csak negatív gazdasági híreket lehet olvasni, zsigerből az a gondolatom támad, hogy valahol itt lehet az az esés alja, vagy akár már túl is vagyunk rajta.
Érdemes megfigyelni, hogy az extrém optimizmus és pesszimizmus – akár a hírportálokon mérve – milyen jól kijelöli a lokális csúcsokat és aljakat. Az elmúlt években az olaj vagy a bitcoin vagy a részvények esetében többször is tapasztalhattuk ezt.
Kérdés persze, hogy mikor látunk extrém hangulati kilengést. Egyes befektetők már évek óta mérik a médiában fellelhető negatív és pozitív megnyilvánulások (pl. hírek, posztok) arányát, de ennél sokkal egyszerűbben elérhető információk is rendelkezésünkre állnak.
Nézzük meg tehát, hol is állunk a jelenlegi ciklusban a részvénypiaci befektetői hangulat tekintetében. Érdemes megemlíteni, hogy csak az amerikai részvénypiacról fog szó esni, hiszen ezen a piacon koncentrálódik a világ összes részvényvagyonának a 60%-a, és erre a piacra vonatkozóan készül a legtöbb felmérés.
Kisbefektetői hangulat a legjobb kontraindikátor
A legismertebb ilyen típusú felmérést az amerikai kisbefektetők körében az American Association of Individual Investors (AAII) készíti minden héten. A megkérdezettek az optimista (bull), pesszimista (bear) és a semleges válaszok közül választhatnak az amerikai részvénypiacok rövidtávú (6 hónap) jövőjét illetően.
Az optimisták és pesszimisták arányának (összes válaszadóhoz mérve) különbsége látható az alábbi grafikonon. Jól látható, hogy a befektetők még 2020 tavaszán, a koronavírus alatt sem voltak ennyire pesszimisták, mint most. A jelenlegi szinthez hasonló mély pesszimizmust utoljára 2008 októberében és 2009 tavaszán az akkori piaci mélypontok környékén mértek. A múltban minden ilyen alkalommal rakétaszerű emelkedésbe kapcsoltak a részvényárfolyamok.
forrás: AAII
Maga az AAII is már több tanulmánnyal alátámasztotta a hipotézist, miszerint valóban kontraindikátorként használható az általuk készített felmérés, de önmagában nem használható fel befektetési döntések meghozatalára.
Intézményi befektetők sem sokkal jobbak
Azt gondolhatnánk, hogy az intézményi befektetők sokkal nagyobb arányban találják el a rövid távú piaci irányokat. De az az általánosan ismert tény, hogy az aktívan kezelt részvény befektetési alapok döntő többsége nem képes felülmúlni a részvénypiacok teljesítményét, azonnal megcáfolja ezt a feltételezést.
Például a hazai alapkezelők körében az ajánlott részvényarány 21%-ra csökkent a portfolio.hu által havonta készített felmérésben most szeptemberben. Utoljára 2020 áprilisában a koronavírus okozta sokk utáni hónapban láthattunk ilyen alacsony értéket. Az idei év első hónapjában még átlagosan 37% részvénysúlyt tartottak a hipotetikus portfolióban az alapkezelők.
Egy viszonylag friss Morgan Stanley elemzés pedig azt mutatta ki, hogy év eleje óta minden nagy globális elemzőház csökkentette az év végi várakozásait az amerikai S&P500 részvényindexre vonatkozóan.
Természetes, hogy egy emelkedő inflációs környezeteben, energiaválság idején, várhatóan csökkenő gazdasági teljesítmény mellett mindenki borúlátóvá válik, azonban nem lehet, hogy ezt már a piac beárazta, és már az újbóli növekedést árazza?
Mit mond a piac?
A tőzsdén van egy mondás, miszerint „A piacnak mindig igaza van”. Egy elemző gondolhat sok mindent az inflációról és a gazdaság teljesítményéről. De a részvénypiac az egyetlen, tévedhetetlen előrejelző indikátor a gazdaságra nézve. A piac pedig június 17. után úgy döntött, emelkedésbe vált. A hirtelen és kitartó emelkedést mindenki kétkedve fogadta, holott a fentiek mind az emelkedés mellett szóltak, sőt még egy technikai tényező is.
Ez a technikai tényező csak a tőzsde világában otthonosan mozgó befektetők számára közismert. Az árfolyamok mozgását grafikonokon szokás ábrázolni, amikre mindenféle egyéb vonalakat, függvényeket rajzolnak rá az ehhez értő elemzők és természetesen programok.
Az egyik alapvető ezek közül az úgynevezett RSI (Relative Strength Index), mely azt hivatott mérni, hogy mennyire „túladott” vagy „túlvett” a piac. Az igazság az, hogy ez inkább csak a túladottság mérésére működik viszonylag megbízhatóan. Továbbá minél ritkábban mérjük ezt meg, pl. csak hetente vagy havonta, annál jobb jelzéseket ad.
Például itt láthatjuk az S&P500 index árfolyamváltozását az elmúlt években heti bontásban, alatta pedig az RSI indikátort (az alsó szaggatott vonal jelzi „túladottság”, a felső a „túlvettség” mértékét). Lássunk csodát, azt látjuk, hogy 2022 nyarán elérte a túladott mértéket az S&P500 index. Ehhez hasonló történt 2020 márciusában (koronavírus), 2018 végén (több tényező), 2011 nyarán (EU adósságválság) és a 2008/09-es válság idején.
forrás: Koyfin
Vagyis aki ezt a grafikont nézte, viszonylag jó eséllyel fogadhatott rá, hogy a piac innen inkább felfelé megy, mint lefelé. Természetesen ez nem egy tévedhetetlen iránytű, hiszen 2008-ban is többször leesett idáig a mutató, és mégsem indultak el minden esetben azonnal felfelé az árfolyamok.
Ha ugyanezt megvizsgáljuk úgy, hogy csak havonta egyszer „nézünk rá” az árfolyamokra, akkor azt láthatjuk, hogy 2002 és 2009 óta nem volt sohasem túladott a piac. Aki egy olyan egyértelmű beszállási pontot vár, mint amilyen 2009-ban volt, úgy tűnik, még egy darabig várhat, azonban közben lemaradhat a szárnyaló részvénypiacról.
forrás: Koyfin
Az igazán nagy kép
Van itt azonban még egy fontos szempont, ami évtizedes távlatokat világít meg a részvénypiacok működésében. A bikapiacokról (emelkedő) és medvepiacokról (csökkenő) talán már mindenki hallott, de kevesebben ismerik az ún. „secular” bika- és medvepiacokat. Ezek olyan 15-20 éves periódusokat ölelnek fel, melyek alatt több hétköznapi értelemben vett medve- illetve bikapiac vált(hat)ja egymást.
Az elmélet lényege, hogy egy „secular” medvepiacon, mint pl. 2000-2016 között az árfolyamok nem mozdulnak sehova, de egy 1980-as és 1990-es évek alatt zajló „secular” bikapiacon az árfolyamok megtöbbszöröződnek. Az elmélet szerint jelenleg egy ilyen évtizedeken átnyúló „secular” bikapiacon vagyunk. Ilyen időszakban a medvepiacok és a korrekciók sekélyebbek vagy rövidebb ideig tartanak. Például a koronavírus hatalmas sokkja alig néhány hónapig tartott. Talán az inflációs és energiasokk is csak egy rövid ideig tartó „mini” medvepiacot okozott, és már túl is vagyunk rajta.
Hosszútávú ciklusok
A hosszútávú ciklusok mögötti ok véleményem szerint a generációs tapasztalatokban rejlik. Aki az 1980-as és 90-es években tőzsdézett, azt látta, hogy csak felfelé mennek az árfolyamok. Majd a 2000-es években kétszer is megtapasztalhatta, hogy minden összeomolhat egymás után, és ez a piac már nem olyan, mint régen volt. Sokan várnak egy „2008-típusú” összeomlást évek óta, de valahogy nem akar eljönni.
Pedig ez korábban is így volt, az 1900-1915, 1929-1949, 1966-1982 szintén rossz periódusok voltak, míg a köztes időszakokban óriási emelkedéseket láthattunk annak ellenére, hogy volt közben egy spanyolnátha, recessziók sora, koreai háború, Kennedy-gyilkosság, kubai rakétaválság, első öbölháború, ázsiai és orosz pénzügyi válság. Erről részletesebben ebben a cikkben is olvashatnak.
A jövőt nem láthatjuk előre. De úgy tűnik a jelenleg uralkodó pesszimizmust hamarosan az optimizmus fogja felváltani, hiszen ez a piacok törvényszerűsége. Az optimizmust pedig az emelkedő árfolyamok fogják meghozni.
***
Az www.airon.hu és a www.airontrust.hu oldalakon megjelenő tartalmak kizárólag általános tájékoztatási céllal készülnek és nem minősülnek befektetési, biztosítási, jogi, adózási vagy számviteli tanácsadásnak.