Ördögi körben a külföldi tulajdonú cégek, avagy egy diszkriminatív banki gyakorlat veszélyei

Amennyiben valamely cég többségében, vagy kizárólag külföldi jogi, vagy magánszemély tulajdonossal rendelkezik, úgy már beleütközhetett mostanság ebba az akadályba. Akár új, akár már meglévő társaság esetében a kiválasztott bank – a legtöbb esetben indoklás nélkül – megtagadja a számlanyitást. Aztán a következő bank is, majd az azután következő is és így tovább… 

A kérdés az, hogy vajon miért történik ez. Nos, a válasz a bankok összehangolt gyakorlatában rejlik, amely azt célozza, hogy kiszűrjék azokat a külföldi tulajdonossal rendelkező társaságokat. Különösen, ha székhelyszolgáltatót használnak, amelyek Magyarországon nem folytatnak tényleges tevékenységet, amely tevékenységet legalább egy szerződéssel, vagy számlával igazolni tudnak. 

Többségi külföldi tulajdonos esetén mindegy, hogy egyébként az EU tagállamból, vagy harmadik országból származik. Az áldozatok legtöbbször olyan magyarországi bejegyzéssel rendelkező, rendezett működésű cégek, amelyek egyébként tevékenységüket igazoltan az EU-ban fejtik ki.  

Kockázatos ha külföldi

A bankok nem hivatalos magyarázataiból az a kép rajzolódik ki, hogy pénzmosási és compilance szempontból az ilyen típusú társaságokat magas kockázatú  ügyfélként kell kezelniük és ezt a kockázatot egyik bank sem vállalja. 

 A problémás gyakorlat veszélye a társaságokra legfőképpen az, hogy mivel minden Magyarországon bejegyzett társaságnak rendelkeznie kell (belföldi) számlaszámmal, amelynek a cégnyilvántartásban is meg kell jelennie. Így amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a társasággal szemben az illetékes cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indít. Első körben csak felszólítják a társaságot, hogy állítsa helyre a törvényes működését és jelentsen be bankszámlaszámot. De amennyiben ezt a társaság nem tudja teljesíteni, úgy súlyosabb következményekkel (bírságok, majd a társaság kényszertörlése) is szembe kell néznie.

A cikk címében említett ördögi kör abban áll, hogy a pénzforgalmi számlát a Ctv. 24. §. (6) bekezdése alapján nem a társaság, hanem az azt vezető pénzforgalmi szolgáltató jelenti be. Erre csak a szolgáltatónak van lehetősége, az ehhez fenntartott elektronikus felülethez és nyomtatványokhoz csak neki van hozzáférése. Tehát a bejelentés a bankok kötelezettsége, viszont annak elmaradásáért, ahogy láthattuk, a társaságokat bünteti a jogszabály alapján eljáró Cégbíróság.

Ugyan a társaságokat a Ctv. 24. §. (1) bek. j.) pontja  pénzforgalmi számla megnyitására és annak cégnyilvántartásba történő bejelentésére kötelezi. De ezzel szemben a pénzintézeteknek nincsen olyan kötelezettsége, hogy egy adott társaságnak kötelezően pénzforgalmi számlát kellene nyitniuk. Tehát bármelyik, vagy akár mindegyik pénzintézet megtagadhatja a számlanyitást, ha az ügyfelet a belső szabályzatuk, vagy belső eljárásrend alapján kockázatosnak tartják.  

Amennyiben pedig a bankok nem hajlandóak egy bizonyos ügyfélkörnek számlát nyitni a korábban részletezett okok miatt, akkor ezeknek a cégeknek a törvényességi felügyeleti eljárásban sem fognak tudni mit bejelenteni…  

A bankok által folytatott gyakorlatnak jogszabályi alapja nincsen, nyilvánvalóan diszkriminatívan járnak el magyarországi székhelyű, jogszabályoknak megfelelően működő, bejegyzett társaságokkal szemben pusztán azok tulajdonosi összetétele miatt.   

Megoldás van? Nincs…

A megoldás az lehet, ha az ilyen társaságok tulajdonosi pozíciójába magyarországi többségi tulajdonos kerül, mert egyébként nem tudnak számlát nyitni. 

 A jogszabályi ellentmondások és a kialakult banki gyakorlat alapján a többségében külföldi tulajdonossal rendelkező társaságok könnyen nehéz helyzetben találhatják magukat. Bár a jogszabály alapján kötelező lenne pénzforgalmi számlát bejelenteni a cégnyilvántartás felé, rajtuk kívül álló (és általuk egyébként csak tagváltozással megszüntethető) okból nem tudják megnyitni és így bejelenteni sem azt.

Nincs azonban olyan jogszabály, ami arra kötelezné a cégeket, hogy a bankok által szabott, jogszabályellenes indokok miatt, kötelezően tulajdonosváltást, vagy a tulajdonosi kör megváltoztatását kelljen végrehajtaniuk.    

Az a tény pedig, hogy a pénzforgalmi számlát a számlát vezető szolgáltató jelenti be és erre csak neki van lehetősége, azt mutatja, hogy a többségben külföldi tulajdonú társaságok ki vannak szolgáltatva a pénzforgalmi szolgáltatók magatartásának.    

A Ctv. ugyan előírja, hogy a bejelentés elmaradása esetén ezügyben az adott Cégbíróság megkeresi a Magyar Nemzeti Bankot. Jelenleg ez a szabály csak arra az esetre vonatkozik, ha a bankszámlát ugyan megnyitotta a szolgáltató, de elmulasztotta azt bejelenteni. Az én értelmezésemben a pénzforgalmi szolgáltatók Ctv. 24. §. (6) bekezdésében foglalt számlaadat bejelentési kötelezettsége magában hordozza azt is, hogy számlanyitási kötelezettsége is van a pénzforgalmi szolgáltatóknak, ezért ahogy a bejelentés elmaradása, úgy a számlanyitás valós indok nélküli megtagadása is azzal kellene fenyegessen, hogy a Cégbíróság az ügyben az MNB-hez fordul.  

Mivel a probléma rendszerszintűnek látszik, a helyzet valódi megoldása valójában olyan tartalmú jogszabálymódosítás lenne, ahol kifejezetten a bankok kötelezettsége a számlanyitás és ez nem csak egy lehetőség, annak jogalap nélküli megtagadása esetén pedig nem a társaságot, hanem a pénzforgalmi szolgáltatókat fenyegetné retorzió.   

A helyzet kapcsán tudomásunk szerint több eljárás is folyamatban van, némelyik már az MNB elé került, így amennyiben megtudjuk ezek eredményét, a jelen cikknek lesz folytatása is.