Minden út a bíróságra vezet? Gondolatok az alternatív vitarendezésről

Minden bizonnyal ismerősen csengenek azok a kifejezések, hogy bíróság, bíró, alperes, felperes stb., de vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy a peres eljáráson kívül más lehetőségeink is vannak a jogviták, nézeteltérések megoldása, lezárása érdekében. Az alternatív vitarendezés során megjelenő új szereplőket, szakembereket már például úgy hívják, hogy mediátor vagy választottbíró. Mediáció, választottbíróság, peres eljárás? Vajon ez egy sorrend is egyben, amelyet érdemes betartani? A továbbiakban ezeket a gondolatokat fogjuk körbejárni és megismerkedünk a hasonlóságokkal és különbségekkel.

A fenti három eshetőséget olyan szempontból szeretnénk bemutatni az olvasónak; mintha vállalkozástulajdonosként kellene egy problémát vagy nézeteltérést minél költséghatékonyabban és gyorsabban megoldani. A gyorsan változó gazdasági életben ez a két legmeghatározóbb tényező, amihez még hozzávehetjük a döntés kikényszeríthetőségének kérdéskörét is. Természetesen érdemes figyelembe venni az adott ügy súlyosságát és az ezzel kapcsolatban szükséges végrehajtandó feladatokat is.

1. Mediáció / Közvetítés

A mediáció az informális és bizalmas módja annak, hogy a felek a felmerülő vitáikat egy harmadik fél segítségével rendezzék, aki mindkét féllel szemben teljesen semleges. Rendkívül fontos a semleges közvetítő kiválasztása, mivel így kerülhető csak el az elfogultság, illetve az egyoldalú tárgyalás.

Ennél a vitarendezési módnál a mediátor nem dönti el, hogy kinek van vagy nincs igaza; hanem arra törekszik, hogy segítse a feleket a nézeteltéréseik megbeszélésében, és lehetséges megoldások megtalálásában. Ha ebből a közvetítői ülésből nem születik egyezség, akkor választottbíróságon vagy peres eljárás útján lehet folytatni a folyamatot. Ez sok esetben elegendő egy probléma megoldására, mivel a közvetítési folyamat során minden résztvevő arra törekszik, hogy lehetőség szerint minél hamarabb és költséghatékonyabb módon rendezzék a feszültséget és ne kelljen egy több évig elhúzódó tárgyalást indítaniuk.

A sikeres közvetítés azt jelenti, hogy a szóban forgó felek találkoztak egymással és a mediátor segítségével rendezték a vitás kérdést. Sikertelen közvetítés esetén értelemszerűen a két fél nem tudott megegyezni és nem történt előrelépés a megbeszélésen, tovább kell lépni a következő lehetőségre.

A közvetítői eljárás jelentőségét a fentieken túl az adja, hogy egy sikeres közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodást, ha az megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, a bíróság a felek kérelmére határozatba foglalja, amely innentől kezdve a jogerős ítélet hatályával bír és végrehajthatóvá válik.

2. Választottbíráskodás

A választottbíráskodás a kereskedelmi jogviszonyokban felmerült jogvitáknak állami bírósági peres eljárás helyett a felek által választott eljárásban történő eldöntése, akár eseti, akár állandó választottbírósági intézmény folytatja le az eljárást. Ha mediációval próbálkoztunk először és nem sikerült megoldást találni, akkor legtöbb esetben a választottbírósági eljárás lehet a következő lépés. Ezt a vitarendezési eljárást ugyancsak a bíróságon kívül folytatják le. A választottbíróság általában önkéntes eljárás, de bizonyos esetekben ez követelmény (pl.: szerződésben kikötés) is lehet.

Ebben az eljárásban alapvetően a választottbíró a döntéshozó, és ha mindkét fél beleegyezik abba, hogy a választottbíró döntése magára nézve kötelező erejű legyen, akkor ez a döntés kötelező érvényű lesz.

Az első pontban tárgyalt közvetítéssel ellentétben a választottbírósági eljárás és a peres eljárás egyaránt kötelező érvényű vitarendezési forma, ahol bizonyítékot szolgáltatnak a választottbírónak vagy a bírónak az ítélet meghozatalához. A választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté és annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok irányadók.

A választottbírósági eljárást elsősorban, de nem kizárólag, azoknak nyújthat segítséget, akik speciális iparágakban dolgoznak és a felmerülő probléma eldöntéséhez speciális szakértelemre van szükség. Különbség még a mediációval szemben, hogy ott egy személy látja el a mediátor szerepet,

addig itt a felek a választottbírák számában szabadon állapodhatnak meg, a választottbírák száma azonban csak páratlan lehet és minimum három főnek kell lennie.

3. Peres eljárás

A bíróság valamely állam igazságszolgáltatást gyakorló testülete vagy szervezete. A peres eljárás a súlyosabb és összetettebb vitarendezési ügyekre van fenntartva, amelyekben a döntés a bíró kezében van. Jelen bejegyzésünkben nem fogjuk részleteiben tárgyalni a polgári perrendtartást; azonban fontos kiemelni, hogy bár a peres és választottbírósági ügyek sok tekintetben hasonlóak, ha nem vagyunk elégedettek egy ügy kimenetelével; akkor a peres eljárás esetében fellebbezhetünk a döntés ellen, de a választottbírói döntése ellen erre nincs lehetőségünk.

A választottbírósági ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. A választottbírósági ítélet rendes bírói úton csak a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perben vizsgálható felül.

4. A közvetítői eljárás szerepe ma Magyarországon

A skandináv országokban, ahol jelenleg a legelterjedtebb a mediáció intézménye, például válások esetében 80%-os a mediáció igénybevételének aránya; tehát csak az esetek 20%-ában mennek közvetlenül bíróságra a felek. Ez Magyarországon – az arányokat tekintve – pont a fordítottja, de el lehet mondani, hogy a fiatalabb korosztály körében egyre növekszik azon párok aránya; akik mediátort vesznek igénybe válás, de más egyéb családjogi problémák – mint például gyermekelhelyezés, vagy házassági vagyoni kérdések – esetében is. Ennek a tendenciának erős lökést adott az új Polgári törvénykönyv, amely a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos eljárásokban kötelezi a feleket közvetítői eljárás igénybevételére a kiskorú gyermek érdekeinek érvényre juttatása érdekében.

Jelenleg tehát ez az az egy esetkör, amelyben a közvetítői eljárás, mint a megegyezés eszköze, kötelező. A mediáció, mint vitarendezési út, azonban, ahogy láthattuk, más esetekben is igencsak hasznos lehet. Ilyenek mondjuk a céges, a gazdasági, vagy a munkaügyi jogviták. Ezekben az esetekben ráadásul a pereskedés, a valószínűleg nagy pertárgyérték miatt, jelentős költségekkel is jár. Mégsem mondhatjuk, hogy jelenleg elterjedtnek számítana ez a peren kívüli megegyezési mód. Az új Polgári Perrendtartásról szóló jogszabály ugyan bármilyen peres eljárás esetében lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy a feleket, az eljárás szüneteltetése mellett, a mediációs eljárás irányába terelje; de egyrészt ez nem jelenti annak kötelezettségét, hogy ott a feleknek megegyezésre kellene jutnia, sőt akár egy ülést követően is visszatérhetnek a tárgyalóterembe; másrészt maguk a bíróságok is csak elvétve alkalmazzák ezt az eszközt.

Jelenleg a családjogi területet leszámítva a mediáció tehát még csak keresi a helyét a vitarendezés eszközeként és bár a módszer kidolgozottsága okán minden eszköze meglenne a felek sikeres és költséghatékony megbékítéséhez; a magyar társasdalom vonzódása a peres eljárások iránt, még mindig nagyobb erővel bír, mint a pereskedés elkerülése. Pedig az is elmondható, hogy számos olyan mediátor rendelkezésre áll már országosan, akinek megfelelő tapasztalata van ezekben a kérdésekben.

Amennyiben van szándék a mediáció igénybevételének erősítésére a jövőben; úgy a jogszabályok ilyen irányú módosításával és fokozott tájékoztató kampányokkal a jogalkotó lehet az, aki változtat ezen a helyzeten.