Külföldről is származik jövedelme? Néhány szó a tébéről – 3. rész
Ha a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényt említjük, akkor fontos kiemelni, hogy a nemzetközi egyezmények szabályai elsőbbséget élveznek a hazai belső joggal szemben, ezért a biztosítási kötelezettség elbírálása főszabály szerint az egyezmények alapján történik.
Ha a munkavégzésre, a vállalkozásra, az önálló tevékenységre a Közösségi rendelet, vagy egyezmény alapján Magyarország jogszabályait kell alkalmazni, akkor a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. szabályai szerint kell teljesíteni. A mai ismertetőben folytatjuk a korábbi témánkat, melynek első része ide kattintva, a második része pedig ide kattintva érhető el.
A Közösségen belül nincs egységes társadalombiztosítási rendszer. A tagállamok önállóan határozzák meg, hogy kinek, milyen ellátásokat milyen feltételekkel biztosítanak.
Az ellátások fedezetéül fizetendő közteher meghatározása is nemzeti hatáskörbe tartozik.
A biztosítási kötelezettség elbírálása szempontjából a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek (a továbbiakban: Közösségi rendelet) határozzák meg, hogy egy adott jogviszonyra a szociális biztonság szempontjából mely tagállam joghatósága vonatkozik. A rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályait kell alkalmazni, főszabály szerint ez a munkavégzés helyének jogszabálya.
1. A kiküldetés
A rendelet bizonyos esetekben lehetővé teszi a főszabálytól eltérést. Ilyen helyzet lehet, ha a foglalkoztatás a vállalkozás bejegyzett székhelyétől vagy üzleti tevékenységének helyszínétől eltérő tagállamban történik. Ha az egyik tagállam területén munkavállalót alkalmazó munkáltató a munkavállalót másik tagállam területére küldi ki azért, hogy ott nevében munkát végezzen, akkor a munkavállaló továbbra is a küldő állam szabályai szerint lesz biztosított, feltéve, hogy
a munkavégzés időtartama nem haladja meg a 24 hónapot.
Az átmeneti kiküldetés szabályai szigorú feltétekhez kötöttek és korlátozott idejű foglalkoztatásnál alkalmazhatók. Magyarországon a kiküldetés feltételeinek vizsgálata után az igazolást az alkalmazandó jogról a kormányhivatal megyei székhelyen működő járási hivatala, Pest megye és a főváros esetén Budapest Főváros Kormányhivatala XIII. kerületi hivatala (a továbbiakban: egészségbiztosítási szakigazgatási szerv) adja ki.
2. Tevékenység végzése több tagállamban
A több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenységet végző személy biztosítási kötelezettsége a lakóhelye szerinti tagállamban van, ha
tevékenységének jelentős részét ebben a tagállamban végzi.
Ha a munkavállaló a tevékenységének jelentős részét nem a lakóhelye szerinti tagállamban végzi, akkor például, ha a személyt egyetlen vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, akkor annak a tagállamnak a társadalombiztosítási jogszabályai alkalmazandók, amelyben a vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye, vagy üzletviteli helye található.
3. Egyidejűleg több tagállamban végzett különböző tevékenység
Ha egy személy az egyik tagállam területén munkavállalóként, egy másik tagállam területén pedig önálló vállalkozóként tevékenykedik, a munkavégzés helye szerinti államban lesz biztosított, vagyis abban az államban, ahol munkavállalóként dolgozik.
4. Vállalkozás több tagállamban
A magyar jogszabályok értelmében önálló vállalkozó:
- a Tbj. szerinti egyéni vállalkozó,
- a biztosított mezőgazdasági őstermelő, és a külföldi jog szerint annak megfelelő személy.
A több tagállamban önálló vállalkozóként tevékenykedő személy, a lakóhely szerinti tagállam társadalombiztosítási szabályai alá tartozik, ha tevékenységének a jelentős részét itt végzi. Ha nem azon tagállamoknak az egyikében van lakóhelye, amelyben a tevékenység jelentős részét végzi, akkor annak a tagállamnak a jogszabályai alá tartozik, amelyben a tevékenységeinek központi érdekeltsége található.