Külföldről is származik jövedelme? Ezeket érdemes ilyenkor tudni – 1. rész

A következő cikksorozatunkban a külföldről származó jövedelemmel kapcsolatos részletszabályokat tekintjük át. Milyen rendelkezéseket kell figyelembe venni? Mi a helyzet a bevallások benyújtásával? Egyáltalán hova kell fizetni az adót? A téma aktualitása az adózásban jártasabb Olvasó előtt nem titok; mivel az Amerikai Egyesült Államok 2022. július 8-án, diplomáciai úton értesítette Magyarországot, hogy egyoldalúan felmondja az USA és Magyarország közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezményt; ami nem kis riadalmat keltett akkor és a rendezetlen helyzet miatt még most is.

A fenti cselekmény következménye, hogy az Egyezmény 2023. január 8-val felmondottnak tekinthető, azonban annak rendelkezései az adó megállapítása tekintetében 2023. december 31-éig még alkalmazhatók. Következésképpen bár az egyezmény megszűnt, az idén év végéig keletkezett jövedelmek adójogi kezelésében nincs változás.

A forrásadós jövedelmeknél 2024. január 1-jén vagy ezt követően fizetett vagy beszámított összegekre, míg egyéb adók tekintetében a 2024. január 1-jén vagy ez után kezdődő adózási időszakokra az Egyezmény rendelkezései hatályukat vesztik.

A cikksorozatunkban egyelőre a fenti témát nem részletezzük, azonban így is izgalmas kérdéseket vet fel. A következő alkalmak során megismerkedünk az alapfogalmakkal és azokkal a rendelkezésekkel, amelyek jobban rávilágítanak a nemzetközi adótervezés legégetőbb kérdéseire, ha külföldről származó jövedelemmel is rendelkezünk.

Ha valakinek van külföldről származó jövedelme, és meg kell állapítani az adókötelezettségét, akkor mindenekelőtt meg kell határozni az adóügyi illetőségét. Az adóügyi illetőség azt fejezi ki, hogy

a magánszemély melyik állammal áll adózási szempontból a legközelebbi kapcsolatban.

Abban az esetben ezt könnyű meghatározni, ha egy magyar állampolgár az adóév nagyobbik részében Magyarországon tartózkodik, és kizárólag belföldön van állandó lakóhelye, mivel ekkor biztosan magyar adóügyi illetőségű. Nézzük meg azonban azokat az eseteket is, amikor nem ilyen nyilvánvaló a rendelkezések alkalmazása.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. § 2. és 3. pontja segít eligazodni és meghatározni a belföldi és külföldi illetékességű magánszemélyekre vonatkozó rendelkezéseket.

Belföldi illetőségű magánszemély:

1. a magyar állampolgár (kivéve azt a kettős állampolgárt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakhelye)
2. az a magánszemély, aki a külön jogszabály szerinti szabad tartózkodás jogát egy naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja (elsősorban EU, EGT állampolgár),
3. a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve hontalan személy; továbbá
4. az 1.–3. pontban nem említett természetes személy, akinek

• kizárólag belföldön van állandó lakóhelye;
• létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;
• szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg;

A fenti kiemel fogalmak tisztázása érdekében fontos megjegyezni, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik.

Az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik.

Nézzük meg most a külföldi illetőségű magánszemély meghatározását is:

A belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. § (1) bekezdésének e) pontja hatálya alá tartozó letelepedett jogállású személy, feltéve, hogy bármely 12 hónapos időszakban – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – kevesebb, mint 183 napot tartózkodik Magyarország területén. Erre a 183 napos szabályra még a későbbiekben visszatérünk, mert nem mindegy, hogy a 183 napot „töltjük, tapossuk vagy belelépünk.”

Ha haladunk tovább, meg kell határozni azt is, hogy a jövedelmet melyik állam adóztathatja. Ilyen esetekre vannak segítségünkre az irányadó kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények előírása. Ilyenkor értelemszerűen feltétel, hogy Magyarországnak legyen egyezménye az érintett külföldi állammal.

A kétoldalú Egyezmények azt határozzák meg, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására a magánszemély illetősége szerinti állam, vagy a jövedelem forrása szerinti állam a jogosult.

A következő lépésünk az adófizetési kötelezettségünk teljesítése a kiválasztott állam belső szabályai szerint. Milyen lehet ez az adófizetési kötelezettség?

Magyarország a magyar illetőségű magánszemélyek belföldről és külföldről származó jövedelmét, továbbá a külföldi személyek belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján, a Magyarországon adóztatható jövedelmét adóztatja. Ezt részletesen a személyi jövedelemadóról szóló törvény 2. § (4) bekezdése részletezi, miszerint „a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján, a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).”

A következő részünkben folytatjuk a fenti fogalmak használatának elsajátítását, valamint haladunk tovább a jövedelemtípusok és adózásuk felé.