Áfacsalások: vért izzadhat az adóhatóság a bírósági döntés után

A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Nagyban megnehezíti az adóhatóság dolgát az az Európai Bíróság által hozott ítélet, amely az áfavizsgálatoknál szigorúbb bizonyításra kötelezi a revíziót.

Több ügy is landolt Luxembourgban, amely azt firtatta: mennyiben felelős egy társaság azért, mert a partnercége csalásban érintett, nem fizetett rendesen adót vagy nem adott bevallást. A korábbi menetrend az volt, hogy az adóhatóság a problémás cégek üzletfeleit is potenciális csalónak titulálta, vagyis az általuk visszaigényelt vagy levont áfát nem fogadta el szabályosnak, nem engedte elszámolni.

Az érvelés az volt, hogy a társaságnak tudnia kellett, hogy az üzlettárs csaló, ebből következően a cég maga is részese volt a csalásnak. Adott esetben ez teljesen helytálló is, egy-egy áfacsalásra épített vállalkozói lánc minden tagja tisztában van azzal, miből is származik az eredmény. Ugyanakkor a hatóság sok esetben nem tudott − nem is nagyon akart − különbséget tenni az ilyen esetek és aközött, amikor a társaság valóban vétlen volt.

A vizsgálatok során általában egész ügyleteket ítélt fiktívnek a revízió. Egyik esetben egy építkezést kivitelező cég feketén foglalkoztatta alkalmazottait, s nem volt dokumentálva, hogy valójában hányan is dolgoztak a munkán. A hatóság azt mondta: a nyilvántartás alapján egy alkalmazottja van a cégnek, márpedig egy alkalmazott nem tudta volna az adott munkát elvégezni, vagyis az esemény meg sem történt. Ez nyilvánvalóan téves következtetés − az más kérdés, hogy a feketefoglalkoztatás ugyanúgy csalás.

Az ilyen eseteket nagyon nehéz volt megoldani a bíróság előtt, hiszen a gyakorlat a cégre hárította a bizonyítást terhét. Neki kellett alátámasztania, hogy az építkezés megtörtént, a szállítmány elhagyta az országot, a terméket külföldre értékesítette. Ám a fuvarlevél bemutatása, az aláírt szerződés és a számla kevés volt a hatóságnak, hiszen azt könnyen le lehet gyártani − mint ahogyan sok esetben ez meg is történt.

Az Európai Bíróság döntése néhány hónapja véget vetett ennek a gyakorlatnak: a társaságoknak csak az ésszerűség határain belül kell ellenőrizniük üzletfeleiket, s az életszerűségnek megfelelően kell csak az adott ügyletet is dokumentálniuk. Vagyis azt valószínűleg nem lehet megmagyarázni, ha a partner a székhelyén nem lelhető fel évek óta s a telefont sem veszi fel senki, ám az, hogy készített-e áfabevallást s fizetett-e adót, már nem az üzletfél dolga. Ha a hatóság szerint tudomása volt a feleknek a csalásról, s minden érintett tevőlegesen részt is vett abban, akkor azt neki, a hatóságnak kell bizonyítania.

Ez a mostani hatósági gyakorlatot tekintve nagyon nehéz feladat − alapvetően a dokumentációk meglétével vagy hiányával, annak tartalmával érvel a hatóság, márpedig csalásokat ritkán szoktak lejegyezni. Ilyen attitűd mellett a hatóság szinte eszköztelen. Szakértők szerint hosszú időt vesz majd igénybe az új eszköztár kialakítása, hiszen alapvetően más logika mentén kell az ilyen ügyekhez nyúlni. Egyelőre nincs kipróbált fegyver, valószínűleg a rajtaütések, helyszíni ellenőrzések és átfogó nyomozások segíthetnek majd az adószakmai munkában. Ennek kiépülése azonban időigényes.