A pandémiás helyzetre való reakcióként az OECD új szabályok bevezetését sürgeti az örökösödési adózás és illetékek területén

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új (május 11-i) jelentése szerint a jelenleg a tagországokban kivetett örökösödési adók és illetékek (a továbbiakban: adók) túlságosan kis arányt képviselnek a kormányok bevételeiben. Az OECD szerint a Covid-járvány nyomán kialakult helyzet mutatja meg azt, hogy növelni kell az ezekből származó bevételeket.

Az “Örökségi adózás az OECD-országokban” című jelentés összehasonlította az öröklési és ajándékozási adókat az OECD 37 tagországában, és megvizsgálta, hogy ezek az adók milyen szerepet játszhatnak az állami bevételek növelésében, az egyenlőtlenségek kezelésében és az adórendszerek jövőbeli hatékonyságának javításában.

A szabályok újragondolásának oka a pandémia alatt megnőtt vagyoni egyenlőtlenségekben rejlik. A jelentés megállapította, hogy a leggazdagabb háztartások (a felső 20%) által bejelentett örökségek és ajándékok értéke átlagosan közel 50-szer magasabb, mint a legszegényebb háztartások (az alsó 20%) által bejelentett örökségek és ajándékok értéke.

A jelentés rámutat, hogy

az örökösödési adó kivetése élethosszig tartó alapon – a kedvezményezettek tekintetében életük során mind az ajándékozás, mind az öröklés révén kapott vagyon teljes összegére – különösen igazságos lenne.”

Elismerve, hogy az öröklési adók – különösen azok, amelyek a viszonylag magas szintű vagyonátruházásokat célozzák – csökkenthetik a vagyonkoncentrációt és javíthatják az esélyegyenlőséget, a jelentés azt is megjegyezte, hogy az öröklési adók általában alacsonyabb érvényesítési költségekkel járnak, mint a vagyonosokat terhelő egyéb adók, és könnyebben megállapíthatók és beszedhetők, mint a vagyonra, vagy jövedelemre kivetett egyéb formái.

Az OECD-országok többsége (24) jelenleg is kivet öröklési vagy hagyatéki adót, de az összes adóbevételnek átlagosan csak 0,5%-a származott az öröklési, hagyatéki és ajándékozási adókból az ezeket alkalmazó országokban.

A jelentés szerint a tagállamok által bevezetett nagyvonalú adómentességek és egyéb adókedvezmények jelentősen korlátozták az ezen adókból származó bevételeket.

A jelentés megállapítja, hogy a bevételek korlátozása mellett a tagállamokban bizonyos vagyontárgyak, például az életvitelszerű lakóhely, az üzleti és mezőgazdasági vagyon, a nyugdíjvagyon és az életbiztosítások átruházása esetén és egyébként személyi okokból alkalmazott mentességi rendelkezések elsősorban a leggazdagabb háztartásoknak kedveznek, ami csökkenti az öröklési és hagyatéki adók tényleges progresszivitását, mivel a magánszemélyek a magas adómentességi küszöböknek köszönhetően gyakran jelentős mennyiségű vagyont adhatnak át adómentesen közeli hozzátartozóiknak.

Számos országban az örökösödési adókat sok esetben el lehet kerülni a felek közötti, a kedvezőbb adóügyi elbírálás miatt még életükben megtett ajándékozással.

A fenti okokra vezethető vissza, hogy a tagállamokban az adóbevételek jelentős csökkenése ment végbe.

A rendelkezésre álló adatokkal rendelkező nyolc országot tekintve az örökösödési adóval terhelt hagyatékok aránya az Egyesült Államokban (0,2%) és az Egyesült Királyságban (3,9%) volt a legalacsonyabb, és Svájcban (12,7%) (Zürich kanton) és Belgiumban (48%) (Brüsszel-főváros régió) volt a legmagasabb.

Pascal Saint-Amans, az OECD Adópolitikai és Adóigazgatási Központjának igazgatója elmondta:

Bár az OECD-országok többsége kivet örökösödési adót, ezek a bevételek növelésében és az egyenlőtlenségek kezelésében – kialakításuk miatt – korlátozottabb szerepet játszanak, mint amilyen szerepet játszhatnának. Erős érvek szólnak az örökösödési adók nagyobb mértékű alkalmazása mellett, de jobb tervezésre van szükség ahhoz, hogy ezek az adók elérjék céljaikat.”

A jelentés kiemelte, hogy az örökösödési adók kialakítása országonként igen eltérő: a szülők által a gyermekeiknek adómentesen átadható vagyon mértéke a belgiumi 17.000 dollártól az Egyesült Államokban alkalmazott több mint 11 millió dollárig terjed.

Az adókulcsok széles spektruma is megfigyelhető: az országok többsége progresszív adókulcsokat alkalmaz, egyharmaduk pedig átalányadókat, és az adókulcsok mértéke is széles skálán mozog.

A jelentés számos reformlehetőséget javasolt, ugyanakkor megjegyezte, hogy a reformok az országspecifikus körülményektől függnek.

“Az örökösödési adó kivetése élethossziglani alapon – a kedvezményezettek tekintetében életük során ajándékozás és öröklés révén kapott vagyon teljes összegére – különösen igazságos lenne, és csökkentené az adóelkerülési lehetőségeket, de növelné az adminisztratív és megfelelési költségeket. A regresszív adókedvezmények visszaszorítása, az ajándékozás és az öröklés adóztatásának jobb összehangolása, valamint az adókikerülés és -elkerülés megelőzése szintén politikai prioritásként szerepel a jelentésben”.

A jelentés hangsúlyozta, annak érdekében, hogy ezek az adók elfogadhatóbbá váljanak a nagyközönség számára, az embereket tájékoztatni kell a fennálló egyenlőtlenségekről, valamint az öröklési és hagyatéki adók működéséről, mivel ezeket általában félreértik.