Közeledik a határidő! A kriptoeszközök adózása társasági adó és személyi jövedelemadó szempontjából

Közelednek a személyi jövedelemadó bevallások, valamint a beszámolók beadására vonatkozó határidők, ezért erre vonatkozóan nézzünk meg egy nagyon izgalmas és még mindig sok kérdést magában rejlő területet, mégpedig a kriptoeszközök adózását személyi jövedelemadó és társasági adó szempontjából. A bejegyzésben szeretnénk rámutatni a nehézségekre és egyes értelmezésekre.

Mindenekelőtt, fontos látni, hogy a kriptovaluta nem hivatalos fizetőeszköz, ugyanis a kibocsátója nem központi szervezet. A NAV álláspontja a témával kapcsolatban, hogy a „bitcoin (mint kriptovaluta) olyan fizetési ígéretet testesít meg, amelyet vásárlás esetén követelésként lehet csak kimutatni, nincs kamata, de amennyiben pénzre váltják (illetve felhasználják), akkor hozama lesz, ami lehet nyereség vagy veszteség. A bányászat révén szerzett bitcoin pedig térítés nélkül kapott eszköznek (követelésnek) tekintendő, amelynek a szerzés napján fennálló árfolyamon számított piaci értékét az Szt. 77. § (4) bekezdés c) pontja alapján egyéb bevételként kell elszámolni, és az Szt. 45. § (5) bekezdése alapján halasztott bevételként kell elhatárolni. Az időbeli elhatárolást az Szt. 45. § (2) bekezdése alapján a bitcoin felhasználásakor kell megszüntetni.”

A nemzetközi gyakorlat ezzel szemben azt javasolja, hogy a kriptovaluta az immateriális javak között – amennyiben tartós befektetés –, illetve a készletek között kerüljön kimutatásra.

Egy 2019. júniusi állásfoglalás szerint, melyet az IFRS Interpretations Committee bocsátott ki, a kriptoeszközöknek azokat az eszközöket tekinti, amelyek:

1. digitálisan léteznek egy digitális osztott főkönyvben történő nyilvántartás által, amely kriptográfiával biztosítja az adatok védelmét;
2. nem egy központi szervezet bocsátotta ki; és
3. nem tekinthető szerződésnek a kriptoeszköz tulajdonosa és egy másik fél között.

A vonatkozó állásfoglalást ide kattintva érhetik el. Az állásfoglalás értelmében a kriptoeszközt vagy a készletek, vagy az immateriális javak között kell nyilvántartani.

Nem segíti az értelmezést, hogy a leírtak alapján az idézett NAV általi iránymutatás és a nemzetközi állásfoglalás ellentmondanak egymásnak, mivel előbbi szerint követelésként lehet csak kimutatni.

A magyar gyakorlat a kriptovalutát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: SZT.) 29. § (8) bekezdése alapján a forgóeszközökön belül, mint vásárolt követelést az egyéb követelések között kell feltüntetni.

A továbbiakban nézzük meg a társasági adóra vonatkozó rendelkezéseket.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: TAO.) 8.§ (1) gy) pontja értelmében „az adózás előtti eredményt növeli az adóévben követelésre (kivéve hitelintézetnél és pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó és befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) elszámolt értékvesztés összege.” Amennyiben a kriptovalutát követelésként mutatják ki, akkor előfordulhat, hogy értékvesztést kell elszámolni.

Árfolyamnyereségünk vagy veszteségünk is keletkezhet:

• vagy a pénzügyi műveletek egyéb bevétele [Szt. 84. § (7) bekezdés n) pontja alapján] között vagy

„A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni a forgóeszközök között kimutatott vásárolt követelés értékesítésekor az eladási ár és a könyv szerinti érték közötti – nyereségjellegű – különbözetet.”

• a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként [Szt. 85. § (3) bekezdés n) pontja alapján] kell elszámolni.

„A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni a forgóeszközök között kimutatott vásárolt követelés értékesítésekor az eladási ár és a könyv szerinti érték közötti – veszteségjellegű – különbözetet.”

Amennyiben a könyv szerinti érték esetében az értékcsökkenés tartós és az összege jelentős a mérlegkészítéskor ismert piaci értékhez képest, akkor jelentkezik az értékvesztés-elszámolási kötelezettség, melyet az SZT. 65. §-a tartalmaz, miszerint „a mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.”

Az értékvesztés a fentebb idézett TAO. 8. § (1) gy) pont alapján növeli az adóalapot. A nyilvántartott értékvesztés mértékéig csökkentésre pedig a TAO. 7. § (1) bekezdés n) pont alapján van lehetőség, miszerint „az adózás előtti eredményt csökkenti a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, valamint a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza.”

Nézzük tovább a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéseket.

Hogyan adózott eddig?

2022. január 1-jével került törvényileg is szabályozás alá a kriptoeszközökkel kapcsolatos jövedelem (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: SZJA.) 67/C.§). Az adómértékeket most hanyagolva, fontosabb gondolat az, hogy az új szabályozásig:

• azokat a bevételeket, amelyek kriptovaluta bányászatól származtak: magánszemélyek önálló tevékenységéből származó jövedelemnek minősült és ennek megfelelően voltak adóztatva;
• a nyereséget, amely az adás-vételből származott, pedig: az egyéb jövedelem kategóriába tartoztak és ennek szabályai szerint kellett adóznia.

Hogyan adózik ezt követően?

Az SZJA. 67/C. § (2) bekezdése értelmében a nyereség után a magánszemélyeknek 15% személyi jövedelemadót kell fizetniük akkor, amikor a kriptoeszköz kikerül a virtuális térből. (jelentősen alacsonyabb a korábbi adómértékekhez képest)  Ez azt jelenti, hogy 15% adót kell fizetni utána, ha hagyományos pénzre lett átváltva, vagy pedig bármilyen más értékre váltották át, nevezetesen, fizettünk vele pl. egy vacsorát.

Érvényesíthetők-e adókedvezmények?

Nem érvényesíthetők, és a kedvező szabályok csak a bárki számára elérhető ügyletek esetében alkalmazhatók, a zártkörű tranzakcióknál nem.

Az ügyleti eredmény megállapítása során bevételként a kriptoeszköznek a kriptoeszköz átruházása, átengedése (vagy a jog gyakorlás megkezdése) időpontjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni.

Az ügyleti eredmény megállapítása során kriptoeszköz megszerzésére fordított kiadásként mi vehető figyelembe?

Ha azt a magánszemély a tárgyévben

1. vásárolta –, a megszerzésre fordított igazolt kiadás,
2. a kriptoeszköz előállítására (ún. bányászatára) vagy az ahhoz kapcsolódó rendszer működtetésében való közreműködésre („validálás” és hasonló tevékenységek) tekintettel szerezte –, a megszerzés alapjául szolgáló tevékenység érdekében felmerült, igazolt kiadás,
3. nem kriptoeszköz formájában létező vagyoni érték átruházására, átengedésére tekintettel szerezte –, e más vagyoni érték megszerzésére fordított igazolt kiadás, de legfeljebb e más vagyoni értéknek az átruházása, átengedése időpontjára meghatározott szokásos piaci értéke,
4. olyan kriptoeszközként szerezte, amelynek alapján megállapított összeg a kriptoeszköz megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül –, a jövedelem összege,
5. tevékenység, szolgáltatás nyújtás ellenértékeként vagy azzal összefüggésben szerezte –, a megszerzett kriptoeszköz bevételszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke azzal, hogy a b) pont szerinti esetekben a megszerzés alapjául szolgáló tevékenység tekintetében bevételt megállapítani nem kell.

Összefoglalva:

A kriptoeszközök után a magánszemélynek csak akkor kell adóznia, ha azokat valós vagyoni értékre, például valamely törvényes fizetőeszközre váltja, vagy abból ingóságot, ingatlant vásárol.

Mi után nem kell adózni?

Például, nem kell adózni, ha az ügyletből származó bevétel nem több, mint a minimálbér 10%, vagyis jelenleg 26 680 forint. De akkor sem kell adózni, ha az adóévben e bevételek összege a minimálbért, vagyis a 266 800 forintot nem haladja meg.

Adókiegyenlítés alkalmazható, ha az adóévben az összes ügyleti veszteség meghaladja az összes ügyleti nyereség összegét.