A hágai egyezmény és a trust, országokon átívelő barátság – 1. rész

A polgári jogon belül sok-sok olyan jogintézményt, fogalmat találunk, amelyet valamilyen formában a világ minden jogrendszere ismer – például mindenhol tudják mi egy szerződés, mi a tulajdon fogalma, mindenhol szabályozzák a házasság vagy a végintézkedés kérdésköreit. Minden jogrendszerben megtalálhatók olyan szabályok, amelyek segítenek megállapítani azt, hogy melyik jogrendszer alkalmazandó abban az esetben, ha például – a fenti példáknál maradva – külföldön kötöttünk szerződést, házasságot, külföldön szereztünk vagyont, vagy valaki külföldön végrendelkezett. Más a helyzet azonban a külföldön alapított trust esetében…

Akkor okoz nehézséget az alkalmazandó jog kérdésköre, ha egy olyan országban, amelynek jogrendszere nem ismeri a trustot, egy személy arra hivatkozva nyújt be követelést, hogy ő egy külföldön alapított trust vagyonkezelője, kedvezményezettje vagy vagyonrendelője: a bíró nem talál kollíziós szabályt (ezek segítenek nekünk abban, hogy fel tudjuk oldani az eltérő országok jogrendszereinek összeütközéséből keletkező jogalkalmazási problémákat), amely szerint meghatározhatja az ilyen trustra alkalmazandó jogot.

Előzmények

Az ilyen felmerülő problémák miatt a Hágai ​​Nemzetközi Magánjogi Konferencia egy olyan nemzetközi egyezményt dolgozott ki, amely segít nekünk az ilyen esetben felmerülő alkalmazandó joggal kapcsolatban. Ebből a célból 1982-ben külön bizottságot hoztak létre, amelyben körülbelül 20 ország, köztük Japán is képviseltette magát. Három évnyi munka után a bizottság előterjesztette az egyezmény tervezetét, amelyet a Hágai ​​Konferencia 1985. július 1-jén fogadott el. Azóta az egyezményt Ausztrália, Kanada és Nagy-Britannia, valamint Olaszország és Hollandia ratifikálta, így ezekre az országokra nézve az egyezmény hatályban van. Az egyezmény szövege a források között található.

Az egyezmény alkalmazása

Az 1. cikk szerint a hágai egyezmény célja, hogy meghatározza a trustokra alkalmazandó jogot és szabályozza azok elismerését. A 2. cikk azokat a jellemzőket írja le, amelyekkel egy trustnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy az egyezmény értelmében vett trustnak minősüljön. Ennek megfelelően a trust lényeges jellemzője abban rejlik, hogy

egy személy – a vagyonrendelő – akár életében, akár halála esetében egy jogviszony létrehozásával vagyontárgyakat valaki más – a vagyonkezelő – irányítása alá helyezi, akinek ezáltal hatalma és kötelezettsége is van, nevezetesen, hogy a vagyontárgyakat a kedvezményezett javára vagy meghatározott célra az alapító által meghatározott vagyonkezelési feltételekkel és az alkalmazandó joggal összhangban kezelje.

A 3. cikk szerint az egyezmény csak az önkéntesen és írásban létrehozott trustokra vonatkozik. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy az egyezmény alkalmazási körét a világos és egyértelmű bizalmi kapcsolatokra korlátozza, és a kontinentális jogi országok bíróit felmentse a common law féle trust bonyolultabb formáinak kezelésének nehéz feladata alól (pl.: a bírósági végzéssel alapított trust).

A trust alapításához tehát szükséges, hogy a vagyonrendelő jogi aktussal bizonyos vagyontárgyakat adjon át a vagyonkezelőnek. Ezzel kapcsolatban a 4. cikk előírja, hogy az egyezmény nem vonatkozik az adott jogi aktus érvényességével kapcsolatos előzetes kérdésekre – például, amikor a trustot végrendelet alapján hozták létre. Ha kétséges, hogy a végrendelet alakilag érvényes-e, az örökhagyó végrendeleti cselekvőképességgel rendelkezett-e, vagy hogy a végrendelet semmis vagy megtámadható-e, akkor az e kérdésekre alkalmazandó jogrendszert nem az egyezmény, hanem a bíró által meghatározott jogrendszer alkalmazandó a kollíziós szabályok szerint.

Ezzel szemben az egyezmény 6. és 7. cikkében meghatározottakat kell alkalmazni, ha a formai követelmény kifejezetten a trust létrehozására irányuló átruházáshoz szükséges. Ez a rendelkezés azt is meghatározza, hogy a trust érvénytelen-e azért, mert túllépte pl. a meghatározott időbeli korlátokat, vagy egy személy vagyonkezelővé történő kinevezése azért hiúsul meg, mert hiányzik a vagyonkezeléshez szükséges különleges jogképessége vagy képesítése.

A trustokra alkalmazandó jog

A hágai egyezmény 6. cikke szerint a trustra az a jogrendszer alkalmazandó, amelyet a vagyonrendelő választott. Ez a választás lehet kifejezett vagy hallgatólagos a trustot létrehozó okirat feltételeiben. Ha a vagyonrendelő nem élt a választási lehetőségével, akkor a 7. cikk szerint a tustra az a jogrendszer lesz az irányadó, amelyhez az a legszorosabban kapcsolódik. Az alkalmazandó jog megállapítása során különösen a következőket kell figyelembe venni:

• a vagyonrendelő által kijelölt hely, ahol a trust adminisztrációja történik;
• a trust vagyontárgyainak elhelyezkedése;
• a vagyonkezelő lakóhelye vagy székhelye; és
• a trust céljai.

Az alkalmazandó jog a 6. és 7. cikk szerint az alábbiakra vonatkozik:

• a trusttal kapcsolatos minden kérdésre;
• a trust érvényességére (kivéve a 4. cikkben említett előzetes kérdéseket);
• a vagyonrendelő utasításainak értelmezése a trust feltételeiben; és
• a trust hatásaira, eredményeire és adminisztrációjára.

Források:

https://assets.hcch.net/docs/8618ed48-e52f-4d5c-93c1-56d58a610cf5.pdf

Kaplan, Alon. Trusts in Prime Jurisdictions. Available from: VitalSource Bookshelf, (5th Edition). Ingram Publisher Services UK- Academic, 2019.